Célkitűzés:

A közeli tárgyak éleslátása a szem alkalmazkodása, az accomodatio által válik lehetővé. Célunk az volt, hogy egy új, binocularis accomodometerrel mért objektív alkalmazkodást összehasonlítsuk egy szubjektív mérési módszerrel, valamint megvizsgáljuk azt, hogy milyen egyéb szemészeti paraméterekkel függ össze az accomodatio amplitúdója.

Betegek és módszerek:

A vizsgálatban 44 fő vett részt önkéntesen, életkoruk 36,4±16,5 év (range: 19,1-78,5 év). Négy vizsgálatot végeztünk el betegeinken: 1) szubjektív alkalmazkodást mértünk a távoli korrekció meghatározása után a „negatív lencse módszer”-rel. 2) a szem anatómiai paramétereit határoztuk meg (szaruhártya görbület és magasabb rendű aberrációk, csarnokmélység, tengelyhossz) optikai módszerrel. 3) az accomodatio alatt elért anatómiai változásokat vizsgáltuk Pentacam HR készülékkel. 4) végül automata refraktokeratometria és pupillometria vizsgálatokat végeztünk egy új binocularis accomodometerrel (Grand Seiko WAM- 5500).

Eredmények:

A szubjektív alkalmazkodás mértéke jelentősen nagyobb az objektíven mérhető alkalmazkodáshoz képest (p=0,6). Az életkorral jelentős korrelációt mutat a még olvasott betű nagysága (r=0,72; p<0,001). Összefüggést találtunk az életkor és a Pentacammal mért sphericus aberratio mértéke (r=0,46; p<0,001), az accomodativ ingerre megfigyelt csarnokmélység-változás (r=0,31; p<0,001) és a nyugalomban lévő pupilla átmérője (r= 0,568; p<0,001) között. A pupillaméret accomodatio hatására jobban szűkül idősebb korban (r=0,25; p=0,02). Nem találtunk összefüggést az accomodatio amplitúdója és a keratometriai, tengelyhossz értékek, valamint egyéb magas rendű cornealis aberrációk között.

Következtetés:

Az accomodatiós amplitúdó mértéke az életkor növekedésével csökken, azonban a cornea időskorral együtt tapasztalt alaki eltérése és a pupillaátmérő megváltozása ezt a negatív hatást kompenzálni igyekszik.